2018/06/08

A két szenvedélyem kombinációja a könyvborító tervezés. Ezért szeretnék ezzel foglalkozni majd, ha felnövök. Imádom a könyveket, olvasni őket, taperolni, szagolgatni és nézni őket a polcomon. Szeretek rajzolni, ceruzát, ecsetet, digitális rajztáblát venni a kezembe és alkotni valami újat, valami kifejezőt, vagy szimplán csak firkálgatni. Lehetne a könyvborító tervezésen kívül számomra ideálisabb munka? (Az illusztráció, talán.)
Az elmúlt időben, míg az egyetem le nem szívott, határozottan vadásztam a friss, publikálni vágyó írókat. Talán akad olyan, akinek még nincs grafikusa és szívesen alkalmaz engem. Akár ingyen, akár pár ezer forintért (amit persze hasznos dolgokra fordíthatok, pl könyvekre). 
A facebookon szörfölve, ártatlan írókra lesve találtam meg Barbara Whestet, aki egy rég befejezett, kijavított, átírt regényét szerette volna a wattpad után új olvasók elé tárni publikálással. A hallgatás mérge, egy trilógia első része, fanfictionből átírt regény.
Ő előre megmondta, hogy nem lesz könnyű dolgom, én pedig nem hittem neki. 

Voltak elképzeléseim, neki is voltak. Így is, úgy is sikerültek borítók, szerencsére könnyedén meg tudtunk egyezni. A következő gond igazából a kiadóval volt. Barbara becsületére legyen mondva, hősiesen kiállt mellettem, nem kért a kiadó grafikusaiból és jó sokat álltunk ki ketten együtt. Semmi sem volt jó. A kiadó ilyet kért, meg olyat kért. Legyen grafikus, de legyen olyan erotikus is, mint bizonyos magyar szerző szexi könyvei.
Én pedig, aki elkezdtem olvasni a könyvet és nagyon jókat nevettem a humoros beszólásokon, erősen kételkedtem abban, hogy jó lenne-e hozzá valami olyan, ami inkább az erotikus oldalát emeli ki.

A borító határozza meg azt, hogy egy ember a kezébe vesz-e egy könyvet, illetve, hogy milyen emberek veszik a kezükbe. Az olvasó a borítóban keresi először azt, hogy mire vágyik, milyen könyvre számít miatta. Nagy a felelősség a grafikusokon, hogy ezeket mind hűen tudják visszaadni. 
De azért mindennek van határa. 
 Ez volt az első elképzelésem. Tudom, vannak vele gondok, de senki sem érhet el igazi sikereket gyakorlás nélkül. És azok, akik eddig elolvasták a bejegyzést vagy már ismerik a könyvet, akkor tudják, hogy nem ez lett a végleges borítója. Elméletben mégis jól nézett ki, a két fiatal a londoni éjszakában...
De nem! Várjunk csak! Nem lesz jó... Én az idegösszeomlás végén, amikor szám szerint a hetedik különálló borítótervem mondták vissza, még csak azért is küzdöttem. Ezen a fránya könyvön csak azért is az én borítóm lesz!
Nem lett nagy szám... Igazság szerint most sokkal jobban, kreatívabban tudnám megcsinálni, igazán saját fotóval vagy grafikával (miután a grafikus borító se tetszett nekik).
Barbi már kínjában nem tudott mit tenni, mivel ő a terveim nagy részével meg volt elégedve. Főleg mivel minden tervnél megmondta nekem, hány milliméterrel toligáljam arrébb a szöveget, hogy változtassak a színárnyalaton és a többi. Miután úgymond határozottan megmondta a kiadónak, hogy őt márpedig nem érdekli a véleményük, végül el lett fogadva az egyik borítótervem. Végre. 
Egyedi? Nem. A kép Pixabayről van, a rózsák sem túl önálló elképzelésűek, de sikerült. Ott van benne a nevem. Meg lehet nézni. 

2018/06/01

Már nem most volt, hogy hála Diana Sotonak, sikerült megkaparintanom az első - mondjuk igazinak - munkám. Selina Olivieri, ha jól tudom sajnos egy időre feladta az írást, illetve a publikálást biztosan.
Mindenesetre hálás voltam a lehetőségért, hogy megtervezhetem a könyvének a borítóját. Fél év távlatából már most látom a hibákat. Ez azért jó, mert legalább érzem magamon a fejlődést, ami nem hátrány. És azt is látom, hova tartok. 

Egy borító tervezésénél sok mindenre oda kell figyelni, és ami a legnehezebb az egészben, hogy a grafikus vállát nyomja a felelősség, hogy megtetszik-e valakinek az adott könyv. Az összes könyvmoly nevében bevallom, hogy sajnos gyakran a borító az, ami elsőként megfogja a figyelmem. Szeretem a szép könyveket, kitenni őket a polcra, fotókat készíteni róla az instagramomra. 

Alább régebbi gondolataimat szeretném megosztani veletek, a borító készülésének a kapcsán. Azért a régieket, hogy ti is láthassátok a fejlődést, amin keresztül mentem. A következő borítóterveim, amik azóta készültek és még készülni fognak, bemutathassák, hogy a haladás a célunk felé, nem lehetetlen. Én pedig fél év alatt nem csak grafikai alkotásban, de írásban is jobb lettem.

A fent látható borítóterv volt az első verzió. A palota és a villámlás képét pixabay-ről szedtem le, mivel innen sok fotót lehet ingyen felhasználni. Photoshopban ecsetkészletet használtam az ágak és fák megjelenítéséhez. 
Végül mégsem ez a verzió lett a borító? De miért?
Kaptam néhány tippet, iránymutatást, hiszen kezdő grafikusként van még mit tanulnom. Nyomtatásban nem szerencsés ez a lilás szín, ritkán adja vissza olyan szépen a végeredmény, mint ahogy a monitoron kinézett. Tehát az árnyalatokon változtatni kellett.


A következő gond a betűtipus divatjamúltsága volt, tehát szintén változtatni kellett.
Mint látjátok itt már inkább egy kékes árnyalat dominál. Elgondolkoztam ennél a tervnél, hogy hogyan lehetne a regény még egy jelentős szimbólumát belevinni a borítóba úgy, hogy ne legyen giccses. Így született meg a vonyító farkas sziluettben a villám és vár. 
Erre azonban azt a kritikát kaptam, hogy leginkább egy vérfarkasos tiniregényre emlékeztet. Ezért elvetettem a farkas sziluettet és visszatértem a fotorealisztikus verzóhoz néhány változtatással.


2018/05/30

2018/05/25


Nem hittem volna, de eljött ez a pillanat, hogy meg lettem jelölve egy kihívásban. Rettentően megtisztelve érzem magam, mert ráadásul szinte az egyetlen olyan bloggertől jött, akit rendszeresen olvasok. 
Melyik ez a blog?
Nem más, mint a Felnőtt szemmel. Már nem is tudom, hogy mióta követem az oldalt, de az biztos, hogy mióta bekerült a látóterembe és tudok a létezéséről, örömmel olvasom.
Miért?
Mert gondolatébresztő. Ha olvastátok a Nem találom című versem, akkor sejthetitek, hogy vannak itt gondok. Egyre kevesebb olyan téma van, ami érdekel annyira, hogy használjam hozzá az agyam. A Felnőtt szemmel-en pedig témától függetlenül elgondolkozom az aktuális bejegyzéseken. Az írója sem veszi ezeket félvállról, utánajár mindennek és azután tárja elénk a véleményét. Ami hát, igen... gondolatébresztő. Nem tudok rosszat mondani róla. Persze, néha jól esik valami laza bejegyzést olvasni noname bloggerek legutóbbi hauljáról, de ha már ti is unjátok a tartalmatlan szövegelést, akkor ideje benézni hozzá.

Térjünk a lényegre!
Szabályok:

  • Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is.
  • Az én alternatív érettségimen három tárgy van: random tények, emlékek, és fantázia. Mindhárom tárgyból húsz-húsz „tétel” van. Ahhoz, hogy átmenj, legalább tízet meg kell válaszolnod tárgyanként, amiket te választhatsz ki.
  • Nincs rossz válasz!
  • A válaszaid után illeszd be az eredeti kérdéssornak, vagyis ennek a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül.
  • Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával!

Olvasok is (@olvasokis) által megosztott bejegyzés,

RANDOM TÉNYEK

Melyik a kedvenc évszakod?
Az ősz, a borús időjárás és a hangulata miatt. Minden olyan színes, mégis tompa és kissé bús. Nem mellesleg szeretem az esőt, és hát elméletileg az őszre jellemzőek a viharok.

Mi a legfurcsább visszatérő álmod?
A szerelem érzése. Emberek, szituációk, helyszínek mind változnak, az érzés mégis mindig visszatér és fáj. De giccses. 

Vannak olyan szavak, amik felidegesítenek, ha meghallod őket?
Jaj, nagyon sok van! Általában ki se szeretem mondani ezeket, nem hogy leírni. De van jópár, amik olyan alpári kifejezések, hogy se hallani, se használni nem szeretem őket. Nem trágár káromkodásokról beszélek, azzal nincs gond. 

Ha választhatnál három olyan tulajdonságot, amilyen embereknek mind tetszenél, melyikeket választanád? 
Ez egy nehéz kérdés. Nem megfelelésről van szó, mégis valamilyen értelemben ezt a gondolatot feszegeti. Azt tudom mondani, hogy én először magamnak akarok tetszeni, ezentúl pedig olyan tulajdonságokat tudok csak megemlíteni, amik szimpatikusak egy másik emberi lényben.

Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?
Ez is egy érdekes kérdés. Az Ambrózy báró esetei sorozatot, ha kötelezővé nem is tenném, de az arcába tolnám sok iskolásnak, mert annak ellenére, hogy Magyarországon játszódik az 1900-as évek elején, korhű nyelvezettel, mégis élvezhető több korosztálynak is. Persze, aki nem szeret olvasni, azzal nem hiszem, hogy ilyen könnyedén meg lehetne szerettetni az olvasást.

Melyik a kedvenc mémes oldalad?
Irodalmi mémek. :)

Van olyan dolog, amitől félsz, de mások számára ez a félelem érthetetlen?
Helyek. Szituációk. Kicsit talán az agorafóbiához tudnám hasonlítani, de szerencsére még ki tudok menni a házból. Bizonyos rendezvények viszont már pánikot váltanak ki belőlem.

Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?
Akármilyen irritáló is néha a Buzzfeed, tőlük a Misheard lyrics és a literal lyrics az, ami eddig mindig meggyógyította a hangulatom.

Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod?
Kettő egyben. A makacsságom.

Ki a példaképed, és miért? Ha bárkit választhatnál, akivel leülhetsz ebédelni, őt választanád?
Nincs példaképem. Szeretném a saját utam járni. Vannak, akikre felnézek és csodálom őket, de 20 éves koromra egy személyre sem tudtam azt mondani, hogy igenis szeretnék rá hasonlítani és az ő karrierjét bejárni.

Van olyan dolog az életedben, amit eddig soha nem mondtál el senkinek? (Ez egy igen/nem-jellegű kérdés, nehogy leírd magát a dolgot!)
Yupp.

Van valami olyan szokásod, amivel véded a környezetet?
Néha, ha kósza szemetet látok az utcán, elviszem egy kukáig. Néha szelektíven gyűjtök itthon (az albérletben sajnos nem tudok). De nyitva tartom a szemem egyéb olyan módszerekre, amivel még tehetek a környezetért. 

Mi a kedvenc társasjátékod?
A Dixit, Betűtorony, és még van jó pár, amikkel élmény játszani. Csak sajnos az ismerőseim közül senki sincs oda a társasokért, egyedül meg nem buli ezekkel játszani.



Olvasok is (@olvasokis) által megosztott bejegyzés,

EMLÉKEK


Melyik telefonod volt veled a legtöbb ideig? Melyikhez köt a legtöbb emlék?
Még talán 8.-9. környékén volt egy Alcatelem, ami tipikusan az a téglaphone volt, csak nem volt olyan strapabíró mint a régi Nokiák. Az előző telefonommal történt talán valami, amiért büntetésből kaptam egy ilyet. Mivel olcsó volt és azért mégsem volt olyan törékeny, mint egy okostelefon, bátran "labdáztunk" vele, illetve Montenegróba is az jött velem és viccből készítettem vele fotókat. Mert fotózni már lehetett vele, de őszintén, sok értelme nem volt. Alacsonyfelbontású pixelhalmazokat gyártott. Egyszer elmentünk fagyizni egy barátnőmmel és történt valami, ami nagyon felzaklatott. Dühömben a földhöz vágtam, szétesett és rákiabáltam mindenkire, aki fel akarta szedni és visszaadni. Már nem emlékszem pontosan, hogy mégis mi történt, szóval inkább voltam én hisztis, mintsem az esemény nagy szabású.


Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb.) amihez különösen ragaszkodsz? Miért?
Kiegészítőkhöz egyszerűen nem tudok kötődni. Időszakosan volt egy-két medál, amiket rendszeresen hordtam és az érthetőnél nagyobb fontosságot tulajdonítottam nekik, de az ő előnyük is az volt, hogy nem kellett levennem fürdéshez. Különben mindig elfelejtem feldíszíteni magam, mielőtt elmegyek valahova. 


Kaptál már beírást az ellenőrződbe? Ha igen, miért? (Vagy miért kaptad a legtöbbet?)
Ez a kedvencem. Szerintem életem első és utolsó beírása az volt, hogy Dóri olvasgatott órán, ezért szaktanári megrovásban részesítem. :D 11.-ben. Előtte senki sem mert nekem ezért beírni, pedig az olasz órák számomra kreatív szabadfoglalkozást jelentettek. 


Mi volt a legértékesebb dolog, amit valaha nyertél?

Egy slinky egy általános iskolai rendezvény tomboláján. Kicsit defektes volt, de mindig is szerettem volna egy olyat, mégsem találtam sehol. 


Mi volt általánosban a kedvenc online- vagy videojátékod?
Ó! Eleinte az Empire Earth, a Call fo Duty, a Metin2, és ez később csak még jobban kibontakozott. 


Mi volt a jeled óvodában?
Napocska, mert már csak az maradt nekem.


Melyik volt életed legjobb bulija, és mi tette azzá?

Amikor egy egész napot volt lehetőségem olvasással tölteni. 


Melyik volt a legemlékezetesebb születésnapod?

A 16. mert akkor úgy éreztem, hogy minden tökéletesen a helyén van. Vetekszik a 18.-kal. Akkor volt, aki életemben először meglepetés-szerű party-valamit szervezett nekem és elhívta mind az akkori 2 barátomat. 


Sírtál már fiú, vagy lány miatt?
Aki nem sírt még fiú vagy lány miatt, az még nem volt talán sohasem igazán szerelmes. Ez nagyon nyálas? Amúgy igen. 


Mit tartasz a legnagyobb dolognak, amit eddig elértél?
Amint elérek valamit, máris nevetséges méretűre zsugorodik a szememben és úgy érzem ez is semminek számít. Itt felsorolhatnék talán pár dolgot, amiknek örülnöm kéne, hogy elértem, mégis számomra nem jelentenek már sokat és inkább szeretnék továbbhaladni és elérni a következő mérföldkövet. 


Mi volt az indok, amiért legutóbb letiltottál valakit?
Zaklatás. Csak a szokásos.


Mi volt életed első könyve, amit elolvastál?
Bizonyára valami kötelező kisiskolás olvasmány. De elméletileg a gyerekmondókás könyveket már azelőtt kívülről fújtam és mondtam sorra a könyvet nézve, mielőtt megtanultam volna olvasni. Habár ez nem hiszem, hogy számít. Szóval talán a Vackor volt, a Pál utcai fiúk, A szeleburdi család, valami ilyesmi.



Olvasok is (@olvasokis) által megosztott bejegyzés,

FANTÁZIA 


Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?
Irigylem azokat a barna hajú lányokat, akiknek olyan kicsit kócosabb hullámos-göndör hajuk van, ami nem ér le a vállukig. Olyat szeretnék. De helyette a hajam csak egy napig hajlandó göndör lenni, magától egyenesedik ki minden erőfeszítés nélkül és cserébe még sok is. 


Mi az álommunkád, amivel negyven évig szívesen foglalkoznál?

Könyvkritikák, recenziók írása, könyvborítók tervezése. Ezeket tudnám csinálni nagyon lazán, csak az előbbiből egyelőre nem tudok megélni (bevételem sincs belőle), az utóbbi pedig sok mindenen múlik, hogy bejön-e. Többek között talán presztízsen. De majd megoldom. 


Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?
Írással. Mi mással? Na jó, talán mint grafikus se lenne rossz. 


Ha írtál/írnál regényt, az miről szól(na)?
Az első regényem, ami kiadásra került, az A teringettét, Budapest! volt. Részben a magyar társadalom bizonyos szegmensének szerettem volna görbe tükröt mutatni, a nacionalizmusnak és a konzervativizmusnak egy humorosabb szellemben. Közel sem lett tökéletes, de szerencsére tisztában vagyok a hibáimmal és a következő regényem már jobb lesz. Ez egyébként egyfelől a YA könyvek főszereplőire fog reflektálni, másfelől pedig néhány mostani eseményre. Nem túl konkrétan.


Ha holnap azzal a tudattal ébrednél, hogy egyvalami megváltozott a külsődön, miben reménykednél, mielőtt a tükör elé állsz, és meglátod?
Az orrom! Add, hogy az orrom legyen!


Mi a célod a blogoddal? Mekkora olvasottságnál éreznéd azt, hogy ennél már nem szeretnél többet?
Íróként szeretném népszerűsíteni magam. Régebben több blogba is belekezdtem már csak, más célzattal. Egyik sem volt túl hosszú életű, remélem ez most jobban fog menni. Habár tény, hogy körülöttem és bennem is változtak a dolgok, ami miatt több esélye van a blogomnak fennmaradni. A blogom olvasottsága annyira nem is foglalkoztat, olyan 200-300 lájk a facebookon már lenne valami, habár a jelenlegi kemény 51 kedvelésemnek is örülök. Sokkal többet számítana az, hogy mennyien olvassák a könyvem, (a jövőben a könyveim).


Mit gondolsz a tévé és a nyomtatott újság jövőjéről?
Egyszer írtam erről egy hosszabb értekezést Újság versus internet címen. Szegények nagyon próbálják felvenni a harcot az internettel, de nem látom, hogy túl sok esélyük lenne. Mire a legutolsó korosztályok is kiöregednek, meghalnak, akik még olvastak újságot és néztek tv-t, már csak a hipszterek maradnak, akik megveszik a húsz négyzetméteres területű, kihajtogathatós napilapot. 


Szerinted van élet a Földön kívül? Mi történhetne, ha hirtelen felvennék velünk a kapcsolatot?

Ha belegondolunk abba, hogy az univerzum végtelen és mi ennek egy töredékét ismerjük csak, szinte lehetetlen, hogy ne legyen valahol egy másik Föld, talán pont ugyanolyan, mint a miénk. De bármilyen másmilyen variáció is lehetséges még. Érdekes amúgy ezen gondolkozni. Hogyha a biológia szerint meg van adva, hogy mire van szüksége egy élőlények a létezéshez, például levegő, víz és étel, egy adott hőfok, akkor más bolygókon hogyan fejlődött volna ki élet más körülmények között? Persze lehet, sőt biztos, hogy hiányos a tudásunk és más lények máshogy alkalmazkodtak a saját környezetükhöz. Azon gondolkozom, hogy lehetséges, hogy léteznek-e olyan fajok az űr túloldalán, akik fejlettek technikailag annyira, hogy hosszabb utazásra és gyorsabb haladásra is képesek legyenek a csillagok között. Illetve, ha ilyen magas az intelligencia szintjük vagy csak a kiépítésük más, akkor hogyan közelednének az emberekhez, a mi Földünkhöz. A magasabb intelligencia a békét vagy a hódítást preferálja? Lehet, hogy látják a fejlettségi szintünket, mikor néha évente egyszer ránk néznek és mindig legyintenek, hogy majd később. 
Kérek még ilyen kérdéseket, percekig csak bámultam magam elé és gondolkoztam. 

Ha egy durva buli után arra a tudatra ébrednél, hogy megcsaltad a barátod/barátnőd, akivel évek óta együtt vagy, viszont 100%, hogy ez csak úgy derülhet ki, ha te magad elmondod, elmondanád?
Alapvetően ennek nincs sok esélye, viszont ha beleélem magam a szituációba, szerintem elmondanám neki. Fontosnak tartom az őszinteséget és törekszem rá, hogy ne csak egy párkapcsolatban, de másokkal is az legyek. 


Mik a feltételei egy működő fiú-lány barátságnak?
Most jöhetek az elcsépelt idézettel, hogy létezik-e fiú és lány között barátság, és ha igen, miért nem, de szerintem ezt még páran el fogják nyomni, szóval inkább elgondolkozom ezen is. Ha az egyik, vagy mindkét fél homoszexuális, akkor az már előny. Az is segíthet, ha nem találják a másikat vonzónak külsőleg, és ez mind a két félnél kell, hogy érvényesüljön. Ha gyerekkori barátokról van szó a régi ismertség miatt elveszik az izgalom, amit egy friss kapcsolat ígérhet, esetleg még emlékeznek rá, hogyan vágta le a srác a lány barbie-jának a fejét és ilyenek. Egy romkomban ez a szituáció egyértelmű rapid házassághoz vezetne, szóval nem hiszem, hogy ez lenne a titkos formula. Ha megnézzük azt, hogy két ember miért akar párkapcsolatban lenni egymással, illetve barátságban, akkor talán láthatjuk, hogy a határ nem olyan nagyon vastag. Tényleg talán csak a szex az, ami ezt elválasztja. Szex, egymás társaságának élvezése, megértés, közös érdeklődési körök. Hm...


Ha létezne Dumbledore Merengője, te hogyan használnád? Gyakran belemerülnél? Mit néznél legszívesebben vissza?
Nem szeretek a múlton rágódni, akár jó, akár rossz emlékekről van szó, ezért nem hiszem, hogy szívesen használnám. Inkább olyan dolgokat keresnék vissza benne, amiket elfelejtettem és jelenleg hasznosak lennének. 


Hogyan változna a világ, ha kiszivárogna, hogy tíz évünk van hátra egy meteor becsapódásáig?
Ezen a kérdésen sokat gondolkozom és gondolkozok még most is, hiszen tíz év nem kevés idő mégis csak tíz év és nem egy emberöltő. Elég sok minden történhet közben és pont ez benne a cseles. Amikor kiderül a hír, nem kezdhet el mindenki fosztogatni és nem fordulhat káoszba a Föld lakossága, hiszen van még tíz év! Tíz év, amit addig túl kell élni! Lehet lennének, akik öngyilkosok lennének kétségbeesésükben. Bizonyára lennének reménykedők, akik bíznának benne, hogy tíz év alatt lehet találni egy megoldást. A reményvesztettség és tehetetlenség azonban jelen lenne. Minek dolgozzak, ha 10 év múlva úgyis meghalok? Minek vállaljak gyereket, ha ő is meg én is meg fogunk halni? Minek tegyek bármit, ha mindenki meg fog halni 10 év múlva? De mégis van még 10 év. Ki kéne használni, nem? 
Ez az időintervallum elég hosszú ahhoz, hogy ne uralkodhasson el a káosz, mégis rövid ahhoz, hogy az ember tovább tervezhesse az életét.


Szerinted működhet kapcsolat szegény és gazdag családból származó fiatalok között? Tegyük fel, hogy mindketten most végeztek az egyetemmel, és mindketten most kezdtek el dolgozni, hasonló kaliberű munkát.

Nyitottsággal biztos sikerülhet. És mivel itt már munkavállaló egyénekről van szó, akiket ebben a korban már nem közvetlenül a szüleik látnak el, több esély van rá, mint diákként volt. Ebből a koncepcióból egyébként jó sitcom lehetne, ami idővel elkomolyodik és vicces butaságok helyett drámai és depresszív lesz.


Ha kivehetnél öt tantárgyat, de másik ötöt kellene megnevezned, amit a helyükre beillesztenél, mit cserélnél, és mire? (Pl.: kémia helyett KRESZ-t stb.)
Nem hiszem, hogy vannak olyan tárgyak, amiket konkrétan kivennék. Igen, én is utáltam a kémiát és a fizikát és a matekot és még mondhatnám. Inkább lesüllyeszteném őket a rajzoktatás szintjére. Heti egy óra belőlük, amikor se a tárgyat, se a tanárt nem veszik komolyan és szigorúan az alapokon túl nem kell megtanulni semmit. Életem egyik legnagyobb hazugsága volt, amikor a kémiatanár azzal indított, hogy a kémiára mindenhol szükség van az életben, hogy megértsük a dolgokat. Én nem értettem meg semmit. És máig remekül megvagyok anélkül, hogy tudnám mi az a kovalens kötés. Az ilyenek helyett azonban jó lenne pár gyakorlatiasabb tantárgy, aminek a hasznát is vesszük. Például, környezetvédelem? De nem úgy, ahogy mi most az egyetemen tanultuk, hogy minden kémiai összetevőt, történelmet és ok-okozatot végigvenni, hogy milyen technikával szűrik a vizet és milyen kémiai reakciók zajlódnak le itt meg ott. Hanem, hogy mi, mint egy személy mit tehetünk, sőt mit tegyünk meg a környezetért! Mondják el a diákoknak, hogy miért rossz a sziszegős szappan, hogyan hat vissza ránk a környezet szennyezése, hogyan mérgezzük közvetetten saját magunkat és hogy mit tehetnek ellene! Tanulhatnának más kultúrákról is egy másik tanóra keretein belül. Az ember attól fél, amit nem ismer, és valljuk be, akit nem érdekel, az keveset tud más országokról. Persze csak lazán. Beszélgetve.


Ha lenne egy Facebook-oldalad, vagy Instagramod, esetleg YouTube-csatornád százezer követővel, akik mind harmincas-negyvenes szülők, mit mondanál nekik?
Minél erősebb a tiltás, annál nagyobb a vágy a gyerekben, hogy kipróbálja a tiltott dolgot. Másféle nevelési eszközökkel kell elérni azt, hogy a gyerek ne legyen alkoholista vagy drogos vagy akármi, mintsem azzal, hogy tűzzel-vassal megpróbáljuk távol tartani tőle. Továbbá egy tinédzser akkor is igényeli a szeretetet és a törődést, ha ennek a legvadabbul áll ellen. Ilyenkor kell jobban, de nem erőszakosan odafigyelni rá és leszokni arról, hogy a szülő mondja meg helyette, mit szeret. Tiniként senki sem tudja mit szeret és mit nem, ekkor tapasztalja ki. 


Ha eltűnne a legjobb barátod, vagy barátnőd, hol keresnéd elsőként? Tegyük fel, hogy még nem terjedt el az internet, a telefonja pedig ki van kapcsolva.
Megpróbálnám elérni a szüleit, rokonait. Ha ez sem válik be, egyértelműen ott próbálnám megtalálni, ahol lakik. Nehéz az internet nélkül.



Olvasok is (@olvasokis) által megosztott bejegyzés,

Huh, és most, hogy végigrágtad magad ezen a sok kérdésen és válaszon, láthatod az én kihívottjaimat. Az eredeti kérdéssort ezen a linken találjátok, jó szemezgetést és eredményes gondolkozást kívánok! :)
  • Judit, az Egy elképzelt könyv írója, aki okos meglátásaival tölti ki a blogját, nem mellesleg a könyvem is elolvasta és a most készülőt is segíti.
  • Diana Soto, akinek egy ideje már sokat köszönhetek, segít egyengetni az utam. 
  • Viola, egy kitartó, kellemes blogger, a Gingershirt írója. 
  • Végül Daremo, akinek a nevét szerintem már minden blogger, főleg kezdő írópalánta ismeri és nem véletlenül. 

2018/05/18


Ki az, aki ne lenne tisztában a legalapabb művészeti irányvonalakkal, korstílusokkal, mint például a reneszánsszal? Sok unalmas kép szentekkel, Jézussal, mitológiai alakokkal, mintha vissza tudnák hozni a régi idők idilljét és kultúráját. Dögunalom, minden letisztultsága ellenére. Hát hol vannak az izgalmas témák? Maga az ember? 
A barokk história festészetben. 
És azt is elmondom, miért tetszik ez nekem annyira.
Miután átrágtam magam töménytelen mennyiségű vallásos témájú festményen - amik persze mind gyönyörűek -, és megismerkedtem újra az ókori mitológiával, hála DaVincinek és a kis gangjének, már a könyökömön jött ki. Kell az életbe az elegancia, de az ember időnként vágyik valami izgalomra. Ezt a bohózatot, érzések kavalkádját adja vissza nekem Fragonard. 
A rokokó história festészetének számomra legkedvesebb festője Jean-Honoré Fragonard. Zsánerképeivel megmutatta a kor egy olyan oldalát, amit ezelőtt kevesek mertek felfedni. Igen, szerelmi témájú. Igen, nem túl komoly. De kinek kell ez?
Képzeljük csak magunk elé a reneszánsz archaizáló letisztultságát, ahogy a barokkal átcsap egy sokkal frivolabb, kellemesebb korszakba, ahol nagyobb hangsúlyt kap a szerelem és az élet szeretete. Ennek részeként csodálhatjuk ezeket a mára talán már komikussá vált képeket.
Ha mai szemmel nézzük Fragonard A hinta című képét, és megnézzük a háttértörténetét, remekül szórakozhatunk. Legalábbis nekem nagyon tetszett.


Tehát miről is szól ez a kifinomult alkotás?
Fragonard egy ismeretlen úr kérésére készítette el a képet, aki magát és kedvesét akarta viszontlátni a festményen. De nem ám régimódi portrén! És nem hagyta a festőművészre a körítés megálmodását. Ennek az úrnak határozott elképzelései voltak erről a képről. Az első alak, amit mindannyian észreveszünk és többféle feldolgozását megtalálhatjuk már az interneten, az a női alak, aki a hintán ül. Gyönyörű színvilág, vidám hangulat, habár a beállított mesterkéltség még ebben a korban is jelen van. A megrendelő szerette volna, hogy a szíve hölgye egy hintán üljön. Miért? Hogy ezzel a lengő mozdulattal felfedje a nő a bokáját. Abból a pozícióból, ahol a szerelmes férfi van, tökéletesen rálátni erre a jelenetre (bal alsó sarok). Mmm, lábfétis. Nyilván abban a korban egy ilyen testrész mutogatása már egész nagy dolognak számított, mai szemmel azonban már komikusnak tűnhet.
Ami azonban teljessé teszi a megrendelő kinkjét, az a következő kérése volt. Látjátok ki van a háttérben? Nem magától leng ez a giccses hinta ám!


Ki lehet ez a titokzatos idegen, aki a háttérből mozgatja a szálakat? Hogyan került a képre? Miért pont ő lengeti a hintát?
A megrendelő vágyát képezte, és tette ezzel teljessé a képet, hogy a hintát egy bíboros hajtsa. Habár Fragonard egy átlag embert festett a képre, mégis izgalmas belegondolni az eredeti koncepcióba. Lerepülő lábbeli és bíboros, mint alávetett? Ilyen szexuális fantáziát manapság már nem találni. 
Persze ezen túl érdemes lenne elgondolkozni a kompozíción szereplő alakokról, szerepükről és a tudatalatti jelképeiről. Feltételezhetjük, hogy a hinta, mint hűtlenség szimbóluma jelenik meg, és a hölgyemény a két férfi között ingázik. A fenti információk fényében azonban minden új megvilágításba kerül. Édeshármas?

Ti mit gondoltok erről? Szerintetek ilyen egyszerű a kép mondanivalója, vagy tényleg van valami a háttérben?

A végére kaptok még egy Fragonard képet, hogy teljese átjöjjön a vidám légiesség.